|
|
|
|---|---|
 |
|
| Bár rózsa volnék . . . | |||||
|
Töredék Bár rózsa volnék, szép leány, Hogy elvirítva kebleden Lelnék magamnak büszke sírt! S o, bár lehetnék esti szell?, Hogy édes ajkad bíborán Szedhetnék balzsamcsókokat! Itt állok félénk messzeségben; S mint bércein Endymion Sohajt a csillagokra fel, Hová röp?lni szárnya nincs: Némán sohajtozom feléd. Ölelni vágy e kar, de fél, Vágy ajkam ajkadon remegni, De tilt komoly pillantatod. Menj lángtekintet, ah röp?lj, Röp?lj felé hév gondolat, Tinéktek útat semmi nem zár. | |||||
| |||||