|
|
|
|---|---|
 |
|
| Szerelemhez | |||||
| Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél, A Dalos bolyong magában, S keble búsabb lángra kél. Könny között tolul szemére A benn küzd? gyötrelem; Önts, ah, balzsamot sebére, Boldogító Szerelem! Minden lepke lél virágot, Harmatot minden virág; Én tekintem a világot, Bús magány az s pusztaság. Istenné, kit hajnalában H? karod vitt mint vezér, Most ím éget? napjában Híves árnyat t?led kér! Vagy ha kedved szép egében Több remény nem bíztat már, S csillagod rezg? fényében Nincs egy enyhít? sugár: Küldd el véglehelletemre Még egyszer hív angyalod, S t?le bér?l húnyt szememre Könnyáztatta fátyolod. | |||||
| |||||