|
|
|
|---|---|
 |
|
| F. L. úrleány sírkövére | |||||
| I
Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról, S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk. II Mint a szelíd tavaszalkony, olyan volt ifju halálod, S gyász örök éje borult ránk a bus alkony után. III Megrontott tested már búsan rejti a mély sír, Ám emléked örök kincse szivünk vigasza. | |||||
| |||||