|
|
|
|---|---|
 |
|
| A Sodródó Gondola | |||||
| Hajnal hasadáskor lelkek tükreibe látok,
Mélyen nyugvó álmok, s vágyak mire vártok, Számtalan néma gondolat, hol kéjjel teli éjjelen Hullámok hátán sodródó gondola, s vár a végtelen. Érzelmeim hívó alkonya, oly lassan t?n?dik tova, Nyugtató fellegvár kapuja, mely lelkem pár sora Nyomán kitárja magát, suttogó szell?k dallama járva át Szellemem, álmaim tengerében már látom: Ez kell nekem! | |||||
| |||||