|
|
|
|---|---|
 |
|
| Álomból Ébredve | |||||
| Felh?kr?l lesöpörve
kertek közt vagyunk a tenger alatt. Lángoló fehér ablakok melyekb?l csalogányok parádéznak a Napba. A síkság városaiból jöttünk-e vagy démonok Hold-tavaitól? Egész tested: szárny. Félig látott Világok lánya; együtt röpülünk hússziklákhoz hajdani szeret?k hamvai alatt. Itt nincs rend, nincs évszak, nincs nyomor; csak vágyaink vannak föltárva a ködben. Itt szellemek születnek újra minden pillanatban a te arcod pókhálójában. Hajad összevegyült kis gyerekekkel kik holdsugárban nevetnek; lepkék szállnak le ajkadra pihenni szavaid ruházzák a táncoló csillagokat, mik könnyedén hullanak a földre. Te olyan monumentálissá lettél és én olyan álmossá. Víz csorog le fényl? melleiden. Egy perc múlva te árnyék leszel és én álmomban t?zláng Találkozunk majd, folyosók kinyílnak, bever az es?, kutyák éget? harapásai lesznek rajtunk. És sodródunk a tér minden Holdjainak csodás érintéseivel a majdani szeret?k, vérüket egybevegyítve a szív titkos sikátoraiban. | |||||
| |||||