|
|
|
|---|---|
 |
|
| Álmos, hajnali séta | |||||
| Mélyen, békésen aludt még,
Mikor magamhoz ölelve, Alvó pilláit életre lehelve, Szóltam, mennem kell, Szívem... ? kérte, ne hagyjam magára Észrevétlen, mert rémületes, Ha hirtelen riadva nem talál... Megtanulta már, Hiányzom ha Egyszerre Nem vagyok... Aztán kilépek a hajnali, h?s légbe, Melyet a friss utca arcomra lehel. Itt-ott már egy madár próbálgatja Hangját, de a teljes koncert még Várat magára. Most csend van. Jó így. Elmerülhetek a szárnyas gondolatban, Mely visszaröpít hozzá, pedig csak Egy súlyos munkanap választ el, s Láthatom, Megint... Hogyan tudott így egyszerre bennem Kitölteni minden kis zugot? Kiürültem? Igen, azt hiszem, csak a titkolt, Meg sem fogalmazott Remény volt él? bennem. Minden más vitt, Mint egy mechanikus Gépet, tovább, pergettem A napokat, mint néni, Falun, jószágnak Hasznos Magokat... Eljött, véletlenül, hiszen az angyalok Soha nem szólnak el?re, elrontanák A nem várt örömet, azt, hogy mit kapok, Balgán kifecsegve... Az angyalok csendesek, mindig okosan Cselekszenek, s mikor már veszve Látszott minden, mikor a szívem ott Vonaglott egy nem létez? kereszten, Belépett, s csendben jelezte, értem Született, miattam létezik, S egy angyal, az imént, Halkan, alig lépve, Annyi év után, ?t jutalmul A karjaimba Tette... A szívem érett narancsként Csordul, a mámoros Gondolattól hogy este Megint, mindig Hozzá érkezem, Ragyog a szemem... ? nyakamba ugrik, Ölel,mert fél, hogy Mint egy látomás, Elt?nök... Megértem, szegényt. ?t is érte annyi Fájás... Szeretem törékeny, Illékony lényét, Föltárta el?ttem a világ Köznapi mindenségét, Csillagok bolondos Udvarát... Aggodalmasan megfürdet, Mint egy babát, Én boldogan hagyom, Hisz érintése édes, Annyira hiányzott Gyönyör?sége, Fénye... Belefulladok a gondos Szerelembe, mint a Bolyhos, meleg, Hatalmas Törülköz?be... Szabadultan a napi hordaléktól, Tisztán, mint ki az istenek El?tt hódol, elnyúlok, Kezei érintését vágyom. Kigyúrják bel?lem napi, Gyötört fáradtságom, A véráram zuhogva Indul testemben Szerteszét... Csak az éjszaka kíséri Csendesen, bájos Szerelmünk sok, Kedves Neszét... | |||||
| |||||