|
|
|
|---|---|
 |
|
| Távoli üdvözlet | |||||
| Téged a nyári záporok jegyeztek el velem
Péter vállára rásimult Leningrád hermelin éjszakája. Ki voltál kisleány, te égi tükörkép, végzetem? A Nyári Kert k?szentjei mellett tovat?ntél meg sem állva! Szeretlek én, szeretlek, még ezerévekig hallik igém. A fakó, idegen hang elhat a messzi utód füléhez, s szól: kedves, figyelj, ez a távoli üdvözlet vagyok én; halk pára akár a te bronz hajad, édes. | |||||
| |||||