|
|
|
|---|---|
 |
|
| A fehér hajnal . . . | |||||
| A fehér hajnal épp megkoszorúzta
rózsával és arannyal homlokát, mid?n én lelkem, mely homályba húzta s addig ködökben gyötörte magát, visszatért hozzám, és bíztatott tovább, hogy daccal nézzek a halálra, sírra; de csak te vagy, mivel csak lényed bírna végzetem alól feloldani engem te vagy nekem a sose romló mirrha halandóságom gyors férgei ellen. | |||||
| |||||