|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sínpár | |||||
| Sínpár, melyen zörögve robog a villamos
Úgy feszülünk te meg én, mint két párhuzamos Végtelen közel vagy, mégis végtelen távol Lelkünk összeér, félve reszketünk a vágytól De találkozunk egykor, majd a végtelenben Ebben er?sen hiszünk, akár az Istenben. | |||||
| |||||