|
|
|
|---|---|
 |
|
| Belehalok a szerelembe | |||||
| Kész vagyok meghalni, kérdés csak az mikor
Most életem tavaszán, vagy ha eljön az aggkor Nélküled az életem csak kín, lakhatatlan a világ A legszebb mez? is csak csupa k? és elhalt virág Megfojtott álmokkal van kirakva sorsom rögös útja Míg élek nem fogy ki irántad érzett szerelmem kútja Küzdelmes napok várnak rám, hiányod szinte éget Álmomban csak Te vagy, mely soha nem ér véget Érzem illatod, de nem látlak sehol Te gyönyör? n? Ahol régen élt a természet ott ma már csak gaz n? Nélküled nem vagyok egész, Te vagy, ki éltet még Az életben nálad értékesebb kincset nem is kérhetnék Félek a holnaptól, mert talán utoljára látom arcod Meghal lelkem, mert már nem bírja a fájó kudarcot Így vele halok én is, már fáj, hogy nincs visszaút többé El?tte még végignéznem miként válik a Remény köddé | |||||
| |||||