|
|
|
|---|---|
 |
|
| A méh románca | |||||
| Ablak alatt
A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója: Kékszem? lyány, Válogat bel?le, Koszorúnak Holnap esküv?re. Reménykedik Egy kis méh az ágon: Szép eladó, Jaj, ne bántsd virágom! Ezt az egyet Magamnak kerestem, Alig hasadt Mikor eljegyeztem. Felel a lyány: Te bohó kis állat! Lelsz te rózsát Nem egyet, ha' százat, Holnap is nyit, Holnap is eljössz te Csak ne kívánd Ami legszebb közte. Mond a kis méh: Sz?ke szép hajadon, Neked Isten H? szeret?t adjon! Nem sok amit Kívánok tet?led: Ne szakaszd le Az én szeret?met. Felel a lyány: Dehogynem szakasztom! Dehogy leszek E ne'k?l menyasszony! Koszorúmban Ezt fonom el?re, Ugy vigyenek Holnap esküv?re. El se mondá, Nyult a szép bimbóhoz Hogy letörje A virágcsomóhoz. A szegény méh Rárep?lt kezére, Csókot adni Annak a fejére. "Hess te gyilkos! Ne bocsáss fulánkot: Leszakasztám, Vigyed a virágod." "Szép menyasszony, Már nekem mi haszna! Koszorúdnak Híja lesz miatta." Koszorúdnak Híja lesz miatta - Ezt a kis méh Keser?n mondhatta, Mert a szíve, Hiába parányi, Nagyon tudott A virágért fájni. S a leánynak, Hiába kiáltott, Szeme alá Üti a fulánkot; Szegény bogár! S maga haldokolva Félreült, egy Rozmarin-bokorra. Szép menyasszony Jajgat a sebével, Esküv?re Sem mehet szemével: Holdfogyásig Dagadt l?n a tája... Azalatt meg Elhagyá babája. | |||||
| |||||