|
|
|
|---|---|
 |
|
| az a fránya szerelem | |||||
| Ágyamon éjjelente őt kerestem, akit a lelkem szeret.
Kerestem de nem találtam. Hadd keljek föl,hadd járjam be a várost, hadd keressem az utcákon és a tereken, akit a lelkem szeret. Ha egyszer megtalállak, megragadlak és el nem engedlek. Đe míg álmodom téged látlak és érezlek, Úgy érzem betege lettem a szerelemnek. Éjjelente könnyen ábrándozok, Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovatűnnek az álmok. És tudom hogy én terád hiába vágyok. Pedig mily szép vagy, rózsám, gyönyörű, szép! Csillogó hajad kellemes illatát felém hozza a szél. Érzékien ívelt lágy ajkaid,olyanok mint a drága lépes méz, melyből a férfinak sosem elég! És csak azt érzem hogy,a mosolyod az mindig örömre derít. Ahányszor csak melleted elmegyek, testem minden porcikájával beleremegek. Add nekem kérlek fényét,a csodaszép szemednek, ó nem tudom mért,........de nagyon szeretlek....... Egyfolytában csak rád gondolok én, és egyre jobban érzem,hogy úgy kellesz nekem, mint ahogy a testemnek a vér!!!!! De a legfontosabb az,hogy TE boldog legyél örökké!!!!! | |||||
| |||||