Vihar tombol fújdogál a szél,
villámokat szór a magas ég.
Két szemében ott ragyog a tűz,
szívem hű, szerelme csak is hozzá fűz.

Csak is ő, csak ő kell nekem,
míg a szívem, dobog hevesen.
Szenvedélyek viharában én,
tied leszek éjnek idején.

Tombol a tűz, oly forró a vágy,
szívem, szerelemtől lágyan muzsikál.
Forró csókod mézédes nekem,
lángra gyújtottad az én szívemet.

Jöjj csak jöjj, gyere én velem,
elraboltad az én szívemet.
Vihar tombol fújdogál a szél,
villámokat szór a magas ég.

Szenvedélyek viharában én,
tiéd leszek éjnek idején.
Gyere jöjj, fogd a két kezem,
tűzben érted ég szerelmes szívem.

Ne félj, ha vihar tombol itt leszek veled, szenvedélyek viharában együtt csak veled.
Vihar tombol fújdogál a szél,
szítja a tüzet mely szenvedéllyel ég.

Tied vagyok, tied kedvesem,
látod ilyen az igaz szerelem.
El nem hagylak amíg élek én,
szívem örökre, örökre tiéd.

...

Távol vagyok tőled, de a szívem ott van nálad,
érzem, hogy szeretlek, vágyom utánad.
Vágyom, hogy mehessek, hogy veled lehessek, halkan súgjam neked szeretlek, szeretlek.

Minden pillanatban csak rád gondolok,
minden éjjel csak veled álmodom.
Ha nem vagy itt mellettem, szívem nagyon fáj, mert Te vagy életemben a ragyogó napsugár.

Mindvégig azt adtad, ami a tied,
nyugalmat, jóságot, örömet és hitet.
Elég lesz neked köszönet helyett,
hogy amíg élek fogom a kezed?

Szívem, szíveddel lágyan összedobban, szeretlek, szeretlek, napról, napra jobban.
Csukd be a szemed és érezz engem,
csókomra, csókod feleljen szerelmem.

Te legyél, aki vár, aki ölel, ha valami fáj,
aki félt, szeret és megért, s biztonságot ád.
Az életem minden perce már tiéd örökké,
veled csak veled legyen meg az öröklét.

Szeretnék veled boldog lenni,
fogni a kezed, és örökké szeretni,
mosolyogni, és vidámnak látni,
a boldogságot melletted megtalálni.

...

Szeretni valakit úgy teljes szívedből,
őszintén és szenvedéllyel mindenestől.
Amely soha sem múlik el, mert szívből jövő,
lelkedből szóló pillanat, mely eget rengető.

Szereted szemét, tekintetét, s elveszel benne,
amely tükrözi a vágyat, amely elemészthet.
Szereted az ajkát, amellyel csókolja a szádat,
szereted ölelését, amely oly biztonságot ad.

S szereted egész lényét, s ő neked a varázslat,
mindent jelent ő neked, mert maga a csoda.
Vele élsz meg mindent, bánatot, s örömet,
számodra neked jelenti a világ mindenséget.

A mindene vagy, s még annál is több,
boldog vagy, mert létezik, s szerelme örök.
Foghatod a kezét, ölelheted, csókolhatod,
mert viszonozza és végig melletted van.

Minden gondolata csak körülötted jár,
veled ébred reggel, s az ajkad csókjára vár.
Szíve hevesebben dobog a szerelemtől,
ölelésedre vágyik, bújj hozz? és szeresd őt.

...

Táncolj velem újra, táncolj velem újra,
ott súgd a fülembe, szívem érted dobban.
Szerelemtől lázas forró szenvedély,
ahogy ölel karod, szemed megigéz.

Oly forró a tűz, szívem lázban ég,
táncba hív a szerelem, gyere csókolj még.
Gyere csókolj még, gyere csókolj még,
a te édes csókodból soha nem elég.

Fülledt az éjszaka karjaimban tartalak,
oly forró most a vágy szívem érted dobban.
Suttogom füledbe,lázba hoz szerelmed,
lobogva ég a tűz, szenvedélyek tengerében.

Gyere t?ncoljunk együtt, ölelj át kedvesem,
bújj hozzám, te vagy az én végzetem.
Táncolj velem újra, táncolj velem ?jra,
ott súgd a fülembe, szívem érted dobban.

Szerelmes sóhajok, szívem szerelme te vagy,
fülledt az éjszaka, repüljünk a magasba.
Csillagos az ég, a vágy bennünk ég szüntelen,
te vagy aki kell, te vagy a végzetem.

Szeretlek én, szeretlek én, maradj velem.
örök a tűz szerelmem végtelen.
Táncolj velem újra, táncolj velem újra,
ott súgd a fülembe szívem érted dobban.

Gyere csókolj még, gyere csókolj még,
a te édes csókodb?l soha nem elég.
Te vagy az egyetlen szerelmem, tiéd a szívem,
táncoljunk még össze bújva szerelmesen.

...

Kéz a kézben lépünk a part menti tájon,
Lágy fuvallat játszik a nádasvilágon.
A szívem a nyugalmat megleli nyomban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Hajó ringat minket a selymes víz hátán,
Csillagokat nézzük a holdvilág árnyán.
Lelkem lelkeddel eggyé olvad a csókban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Nincsen rá szó, se pontos definíció,
De minden szívdobbanásod nekem való.
Lelked bennem marad, a vágy olthatatlan,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Ha sötét vihar jön, akár elfogy a fény,
Pillantásodból életre kel a remény.
Élet zenéje bennünk születik, lobban,
Arra gondolok, ami a Ré és a Fá között van.

Siófok, 2025. június 27. - Gránicz Éva -

...

De jó a sok ó, az olyan megkapó!
Ha kedvesem simuló, odaadó, nem nagy az ego.
Szeme ha rám tekint csillogó, nem fakó.
Szája édesen csókoló, nem oly? hideg, mint a hó.
Karja szorosan átkaroló, nem távoltartó.
Keze bársonyosan simogató, nem durva posztó.
Hangja kedvesen búgó, muzsikáló, nem elutasító.
Fürtjei mint a rugó, kunkorodó, nem kisimuló.
Illata csábító, mámorító, nem orrfacsaró.
Jelenléte megnyugtató és soha nem zavaró.

Aki megbízható és nem széltoló.
Aki igazmondó, nem mesemondó, hazudozó.
Aki szorgoskodó, nem naplopó.
Aki illemtudó, nem tapló, tuskó, surmó.
Aki számára fontos a diszkréció, nem kidumáló.
Aki mértéktartó és nem nagyivó.
Aki egy cukorborsó, nem gúnyolódó.
Aki jóravaló, odaadó, szavatartó, nem áruló, kígyó.
Aki óvó, imádó és nem bántó, gátló, én is dettó.
Aki hódító, vonzó, kitartó fickó, az méltó és pont hozzámvaló.

Érzései időtálló és nem tavalyi hó.
Tudom az ilyen ember ritka, mint a fehér holló.

Ó, ez alig hihető, pedig mondom ilyen ?!
Így lett az óból ?.

Siófok, 2023. augusztus 18. - Gránicz Éva -

...