(Septolet duó)
Az idő gyújtópontja
Kihalóba,
Nyárba…
Elmúlóba!

Távolban jő vég kezdete,
Nyárnak elege?
Eső permete…
*
Szél fúj hullott falevelet,
Eleget,
Esőtől vizeset…
Leggyengébbet!

Száradó gallyon,
Kopaszság vagyon…
Egyszeri alkalmon.
*

(3 soros-zárttükrös duó)
Gyengül természet vénült teste,
Lehet… lelkének is elege…
Gyengül természet vénült este.
*
Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak,
Lehet, hogy megijedtek? Most mért, hova rohannak…
Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak.
*

(Bokorrímes duó)
Fürdőruha szennyesben mosásra vár,
Mostanában már nem vesszük fel… mily' kár.
*
Szűnőben a természet teste-lelke szimbiózisa,
Már készülődik az új színkavalkád, új szimfónia.
*

(Basó féle haiku duó)
Természet a táj…
Jól szabályozza magát.
Megváltozások…
*
Színesednek a
Levelek, nem múlóan.
Megváltozások…
*

(Halmazrímes duó)
A nyárvég utat nyit… egy új ősz kezdete,
Várjuk, hogy majdan hogyan hat a lelkekre.
Majd hirtelen csak itt lesz egyszerre
És megtudjuk, hogy hat a lelkekre.
Jő egy erősen támadó lélek, még gyenge testbe,
De majd összeszedi magát és kemény lesz a teste…
*
Ha már jön az ősz, jól beragyogja az életünk,
Színkavalkádos lesz az erdő, mező… életünk!
Bizony majd megérezzük ideért ősz rezdülését, nem kell bérelnünk…
Biz’ elrendeli nekünk a bolyhos sál viselését, mit fel kell vennünk…
A növényi rügyek elvonulnak téli álomba,
Készüljünk, az új ősz olyan, nem öltöztet bársonya…

Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus duók versformában.

...

Hogyan működünk(?) - pszichés nézőpontból…

Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez…
A világtól való önkéntes elszigetelődés, a rossznak átengedményez...
Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez.

Bármely ember, alkalmazkodó képességének is van határa!
De, van, aki átlépi erőszakkal, ez már lesz: lelki válsága.
Ha az ember átkényszerül a határon, kiszámíthatatlan lesz.
És még ott van az összeroppanás is, mi bizony, lehetséges lesz.

Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére,
Empátiát degradál, reakciót meg lassít! Vész ember harci kedve…
Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére,

Megtörik az embert: az éhezés, a félelem és tudatlan bizonytalanság
És ezeknek a segédei, a kimerültség, a hideg, a kialvatlanság!
Fokozza ezeket a hó, a jégborítás, a metszően hideg szél,
És a speciális környezet, hol ember segítséget már nem remél…
Fáradtság, minek folyamodványa végső elcsigázottság,
Majd jön az önkontrol hiánya, az általános bágyadtság.

Az emberi test egy tökéletes, működő harci gépezet,
Ami, ha tudja kezelni a bejövő fenyegetéseket,
Akkor precíz munkával megteszi kellő ellenlépéseket!

A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók,
Ha több probléma egyszerre közeledik, akkor azok egyben is… támadók!
A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók.

Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon,
Az élet bonyolult, szép és durva, hogy ezekkel küzdelmet akarjon...
Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon.

Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik,
Nekem is volt, hogy a jó sejlett, de valóra nem mindig válik…
Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik.

Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is,
Néha a boldogság elkerüli legnagyobb, legjobban küszködőt is…
Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is.

Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából,
A lélekben keményen tornyosulnak, bőven termelnek ellenanyagot, gátlásból!
Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából,

Nem vagyok begyepesedett, elvadult fatalista
De, ami a sors nagy, vastag könyvében meg van írva,
Mindenkinél úgyis az lesz a sorsának az útja.

Vecsés, 2018. szeptember 19. – Kustra Ferenc József

...

Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát,
Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját.
Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél,
Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél.

Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna,
Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna.
E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer
Segítség volna a szél, legalább egyszer.

Görcsölünk, mint hal a vízben, mit forralnak,
Kitették a mézesmadzagot ragacsnak.
Repülnénk, ha jönne szélvihar, szárnyalnánk,
Dagadt lenne, kipúposodna vitorlánk.

Csak így lehet elhagyni veszélyes zónát
És elénekelni egy győzelmi nótát.
Dalos kedvünk volna, de mire nótázzunk?
Ha a jó szél nem fújja át a kabátunk…

Budapest, 2000. június 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Járok az utamon, macskaköves úton,
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.

Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.

Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.

Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre

Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.

Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…

Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.

Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról…

(10 szavas)
Ha, minden benne van, a mozdulatban
Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan?

(sedoka)
Míg mozogni tudsz,
Élj a lehetőséggel,
Mert lesz az másképpen is.

Élj teljes létet.
Ma még mozgásképes vagy,
Mi lesz holnap, nem tudod.

(3 soros-zárttükrös)
Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben,
Amíg élsz, addig tudsz adni a világnak bőven…
Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben.
*

(10 szavas)
A mozdulatlan tán’ nincs a mozdulatban?
A mozdulatok összefüggnek mozdulatlan?

Mozdulatlan vagy?
Nem hiszed, amíg mozogsz,
Veled is megtörténhet.

Míg mozogni bírsz,
Egyszer sem jut eszedbe,
Hogy lehetsz még képtelen.

Ha a mozgás fáj, s csillagod is kihűlt az égen.
Barátom, Te akkor se maradj, lusta és tétlen…
Ha a mozgás fáj, s csillagod is kihűlt az égen.
*

(bokorrímes)
A mozdulatlan, a mozdulat vége,
A mozgásnak is eljön lassan… vége
A mozgás is bontható a pillanatok töredékére,
A mozdulatlan rávetíthető, mozgás semmiségére.

Perc kellett máris
Indultál, most idő kell,
Mozdulatlanság közel.

Futottál, immár
Csak rakni tudod lábad,
Mozgásnak lassan vége.

Egyre lassabb minden mozdulatod, de még bírod.
Szépen, mint régen, mert a csillag is megy... kabinod.
Egyre lassabb minden mozdulatod, de még bírod.
*

(bokorrímes)
Ugyanez-e, ha a mozgó mozdulatlan,
Vagy ha, álló-mozgó mozoghatatlan?
Látjuk-e, hogy az álló mozdulatlan,
Vagy érezzük, mi van, mozdulatban…

Mozdulni nem tudsz,
Érzed, mozgás szükségét.
Még egyszer talpra állni...

Lépni csak egyet,
Érezni mozdulatot,
A mozdulatlanságban.

Hiába hideg az a csillag, tán' le is szakadt,
Az élet szép, akkor is, ha többé új nem fakadt...
Hiába hideg az a csillag, tán' le is szakadt.

Vecsés, 2017. január 2. - Szabadka, 2018. március 21. - Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szőke Margit. A 3 soros-zárttükrös -öket: Farkas Tekla.

...

(Bokorrímes duó)
"Lesz még egyszer ünnep a világon!"
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon,
S nép, erényben boldog lesz és szabad.
Zengsz óh költő és visszhangzik szavad…

Nem most lesz, tán' majd élvén vagy holtan
Istentől sújtva, tőle… hagyottan.
*

(Leoninus duó)
Míg hajnal jő vak éjszakára, pattanjon fel sírok lomha zárja.
Ti próféták, ne pont most aludjatok! Harsogjon bátor ajkatok.
Száradt csontok szerteszét hevernek, szóljatok és életre kelnek.
Lelket lelnek ők halál helyett… De álljatok meg e csontok felett!

Lélektől úgy felkenve… oldódik buzgalom tűz nyelve, lélektől felkenve…
Keljetek fel, Ti szent apostolok! Millió szív… újult tűzben égni fogtok.
De ne most... ne csüggedj kishitűen, Uram a szent oltáridért lángolj hűen…
*

(anaforás senrjú trió, félhaiku láncban.)
Uram égj forrón,
Hűen és híven lángolj…
Kemény harc, próba!
*
Uram lángolhatsz,
Kemény harc itt is kisért…
Kemény harc, próba!
*
Uram higgy kisért,
Nem kishitűség próba!
Kemény harc, próba!
*

(HIQ)
Jőj, alkoss
Áldott legyen szív.
Sírjadig…
*
A lelked
Jó szállásra lel.
Hófehér.
*
Lélekbaj.
Világ, most ilyen!
Szeretet?
*

(Bokorrímes trió)
Jöjj Magad, jőj, s alkoss új világot,
Áldott a szív, sírjáiglan áldott,
Hol jó lelked hű szállást talál.
Óh, te tövis-koronás Király!
Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
Te mosod meg tiszta hófehérre,
Bűn szennyétől a szegény szívet…
S meggyógyítod, ki Hozzád siet…

Jöjj, Óh Jézus! Porba hullva kérünk!
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk,
Elfogy a hit és a szeretet nagyon beteg!
Jöjj s gyógyíts, mert a világ... végzetesen beteg!

Síron innen és túl a síron.
S ülj pünkösdöt, óh, hívő Sion.
Elfogy minden: áldás, üdv, béke…
Óh, ihless... szent idők emléke…

Vecsés, 2023. május 30. – Kustra Ferenc József - íródott: Sántha Károly: (1840 – 1928) azonos c. verse átirataként.

...