Míg, kezem- vezette toll sercegve dudorász a papíron,
Addig örömöm, bánatom magamból, tollammal kiírom.
Fehér, famentes papírra vetem a dolgokat,
Írok bele sok mindent, szépeket és gondokat.

Kalamárisomban a sok tenta, az maga a tudás,
Lúdtollammal hordom papírra, maga a boldogulás!
Jó, frissen metszett a lúdtollam, egészségesen sercegve hagy tentát a papíron,
A gyertyáim is súgják, hogy írjak, hagyjak tenta nyomot, lépjek át saját tudáson.

Három gyertyát is egyszerre égetek asztalon, hogy lássak,
Melegítik a lelkemet, hogy kiadjam lényegét, mának!
Egy ég szemben, középen,
Egy-egy meg asztalszélen…

A falról, körben mindenhol lelógó láng-árnyak egymásnak vibráló játéka,
Kölcsönözte azt, mitől kísérteties a csendes szobának a hangulata.

Az újonnan beállított gyertyám pislákolgat lágyan,
Lángja lassan lobog, gyengéden táncot is lejt magában.
Csak úgy mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,
A láng meg lassan lobog, mintha értené, néha sercen.

Lelki egészségemhez írni kell, mindent mi eszembe jut,
Ez aztán a lelki kényszer, ebből biz' nincsen semmi kiút.
Kalamárisban a tinta, melyet használni kell betűket leírni,
Őszintén, gondosan fogalmazva, a lényeget nagyon beleszőni...

A három gyertya fényénél látszik, meddig van tele a kalamáris,
Ahogy fogy a tenta, lúdtoll sercegve előjelzi... tölteni máris!

Kalamáris a tenta, a lúdtoll és papír,
Ez az egyensúly és ne kelljen tintaradír!
A három gyertya fényénél, látszik, hogy tenta fényes,
Majd matt lesz, de addig hozzányúlni fölöttébb kényes.

Vecsés, 2016. június 25. – Kustra Ferenc József

...

Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába
Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba.
Napfény, vette az irányt nyugat felé,
Elmegy, mert este már a hideg lelé.
A mi fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja,
Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba.
A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp
De e szeretet a lelkekben szólhat, mint doromb.

A fánkon, míg a gyertyánk oly’ lassan csonkig ég
Magunkban pergessük le múltunkat egyszer még,
Később, este már a Hold nevet be az ablakon,
Nézem… kihunyó gyertyafény táncol a falakon...
Kint sikít a vágtató szél, és a semmibe múl
Álmunk, vágyunk él, a haragunk már semmi, elfúl.
Ez talán az év legszebb ünnepe
Szívünk szeretettel legyen tele.

A fa körül csillogó szemek halmaza, vágyakozón,
S gyermek, felnőtt körbejárja, várva… oly’ álmodozón.
Estefelé már, egyre feszültebb a várakozás,
De alakul az ünnepi hangulat és így már csodás.

Kik, nem szeretnek, azok a kiüresedők,
Legyünk hát mi tán' inkább, boldogságkeresők.
Karácsony-este a boldogság madara ide száll
Szeretetünk csendjén, lelkünkben nagy nyugalmat talál.

Rokonságod körében e napon, békülj ellenséggel,
S a boldogságot megleled, szeretetben, teljességgel.
Lehetnek bár üres szavak és fájhatnak a nappalok
De, szeretetben csillagjaid fent égben nem balekok.

Madár reppent fel, jeges-hideg égben,
Most falevél, nem hull alá a térben.
Igaz szeretet csak terjedjen a légben,
Az igazság szava ne vesszen a régben...

Vecsés, 2012. december 11. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia… aminek a nő is része.

Végül is ez is szlogen, mint a többi…
De most föltárjuk… mert ez a nem semmi!

A nő egy csodálatos tünemény,
A nő legszebb isteni teremtmény…
A nő egy csodálatos tünemény.

Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal,
Jobbnál jobb és nagyon is élvezhető illatokkal…
Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal.

Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk,
Szépséges mosolyukért, szép szavukért meg mindent meg is teszünk…
Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk.

Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen,
Az ő gondolata nem egyezik tieddel… nézet azonosság sincsen…
Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen.

Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet,
Míg a bájait szemlélgeted, nagy baj, ha ő nem kuksiza a tiedet…
Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet.

Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden,
Ha nem fogadod el gondolatait, képes zárni a menyország zárszerkezeten…
Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden.

Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni,
Mert akkor a törvény igy vagy úgy rajtad fog nagyot bosszúzni…
Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni.

Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel,
Jusson eszedbe, hogy mi lesz a sok-sok ígéreteddel…
Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel.

A sok ígéret… kell bizony menyországi kirándulásért vagy vasárnapi falatért…
A sok ígérettől-ígérettel, te vagy lekötelezett jó, ha nem hagyott… másikért.
A sok ígérettől, egyezéstől te húzod rövidebbet, tudva rongálja lelkedet…

Ha meg sikerült együtt megöregedni és addig nem volt baj, majd most lesz, jöhet agybaj.
Ha eddig neked nem volt kiscsaj, attól még jöhet a képzeletbeli kemény szópárbaj.
Lesz alkalmad vita után mondani, hogy sebaj, vagy hogy akár beleegyezőn: nembaj…

Nagy a Te szerencséd, ha igazi angyalra találtál, akkor mondjuk: beletrafáltál…
Ha nagy a szerencséd, nem akar földesúr-asszony lenni, máris elég... boldognak lenni…
Ha eddig nem tetted, már be ne add a derekad, majd mondja, hogy bűdös vagy… most a hajad…

Részemről tisztelem, szeretem nőket, de nem női nemet… Mégis hallottam eleget.
Ha öregszöl, már ne hidd, hogy Te még ember vagy, ha beteg is vagy? Tőled a hó is lefagy…
Javaslatom, figyelj, ne használjanak ki téged, ne higgy menyország ígéretnek… véged!
Javaslom persze, mindig add meg a tiszteletet, nehogy végül te veszítsd tekintélyet.
Légy óvatos, mert amikor hiszed, révbe jutottál, akkor van helyzet! Nő csak kipróbál…
Légy óvatos, mert, ha nő jelet kap, hogy ő van feletted, kihasználja lehetőséget!

Mindezek fölött, imádlak benneteket, mert arra születtél, szeresd a férfinemet.
Ki szerencsés, élnie kell értetek. Azok bizony még egyszer átélnék életetek…
Azok nem felejtik, kik jegyzik perceket, ki is jelentik, nem felejtek, amig élek!

Van olyan, jó szóért odaadnátok mindeneteket. De ismerd fel boszorkány népet…
Amikor lehumjátok vágyódó szemeteket, nem veszitek észre, most épp vétkeztek…
Egy biztos, jónak kell lenni, együttműködni, közben meg föltétlenül, mélyen szeretni!

Vecsés, 2022. január 18. – Kustra Ferenc József – íródott: Ágoston Tibor, „Csodálatos tünemény” c. verse átirataként, az engedélyével: 3 soros-zárttükrös versformámban. (Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a mondanivaló!)

...

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(leoninus)
A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
*

(senrjon)
Az egyszerű embert már
Rögvest elfelejtették… már nincs!
Ők, ártatlanok.

Úgy tűnik, hogy a halál
Maga, mulandóságért harcol
Ő a végsegéd!

Fekete kosok gyónnak,
Ha pénz nem érkezik időbe!
Élősködők ők!

Ők háború robbantók,
Katonahalál… kasszírozok.
Élősködők ők!
*

(leoninus csokor)
Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.

A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.

Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.

A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!

Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…

Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
*

(3 soros-zárttükrös)
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.

Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…

...

Avagy: tagadni a múltat?

A jövő titok,
De a végzet intézi…
Múlt meg, úgy, ahogy…!
*
Másodpercenként
Létezik, jövő kezdet.
Csak múlt alapján!
*
A vágy, csak álom,
Vagy teljesül, vagy soha…
A múlt, biztos pont!
*
A múlttól félni
Dőreség, vissza nem jön.
Csak… kutakodni!
*
Előttünk tenger
Sok kérdés múltba vezet.
Múlt, mégis jelen…
*
Múlt hullámai,
Visszatekintenek majd,
Valóság ködbe.
*
Múlt, feneketlen,
Ködös pusztasága él!
Világosodás.
*
Ókori vársánc
Élet sok problémája.
Múlt nem nyeli el.
*
Reggel ébredni,
Halott tegnap-tudattal.
Fatalista múlt.
*
Emberek sorsa
Múltban pecsételődött.
Pofonegyszerű.
*
A bajt keresni
Nem kell. Jön az magától.
Múlt történések…
*
Mély csenddel elvész
A bennünk élő múltunk.
Ez, identitás?

Vecsés, 2016. január 21. – Kustra Ferenc József

...

A torpedós orvlövész - a II. Világháborúban, az Atlanti óceáni, tengeralattjáró háborúban…

A konvojtól lemaradókra, halál bőszen leselkedett,
Ki lemaradt, azoknál a hangulat nem volt emelkedett…
A szürke, néma és rozsdafoltos hajótest,
Csendesen állt a víz felszínén, mint aki rest.

A periszkóp kiálló fémoszlopáról
És a fedélzeti biztonsági láncról,
A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére!

Lent a torpedóvetőnél némán álltak, néztek emberek,
Ez volt az utolsó torpedójuk, amit most betöltöttek…

Hidrofon-kezelő figyelt, fejhallgatóval a fején megadta
Hogy halálraítélt kereskedelmi hajónak mi az adata,
Hogy a torpedó, kilövés után, el, hol és mikor találhatja…

A becsült sebesség, becsült távolság is megvolt,
A háta mögött álló ember a kapitány volt...
A kapott válaszokra, egyenként bólogatott.

A parancsnok felmászott az acél létrán a támadó fülkébe,
Ott a helyiség megélénkült, elmúlt az emberek feszültsége.
Volt, kinek viccelésre támadt kedve hevesen, mint, menedéke...

Az U-boot hídján, négy őr távcsővel pásztázta ködöt,
És semmit nem láttak, de a szabályszegés föl sem ötlött!

Csak a hullámok miatt fedélzetről felcsapódó és becsorgó víz hangját
Lehetett hallani és érezni hajó, süllyedő, emelkedő ritmusát…
A kapitány odaért közéjük, csak nézett, de nem szólt, nem hallatta hangját.

Mind az öten, egyszerre hallották meg hajóról, karácsony énekét,
És tudták, a hajón angolok ünnepelték a karácsony estéjét…
A kapitány felemelte a különleges Zeiss távcsövét, de semmit nem látott,
Bámult ködbe... a hajót akarta látni, vágyni szerette volna a valóságot!
Fogta a csőbeszélőt és halkan egy parancsot morgott bele,
Elektromos motorokkal indultak el, a hullámos csendbe…

A Walwis Bay nem kapott semmilyen elő jelet vagy figyelmeztetést,
Egy pillanat alatt fordult át a fedélzete, élte rettenetét…
Ünneplő gyereket bontogatták a karácsonyi ajándékokat,
És aki élt, átélte halálos pusztulást meghozott rémálmokat.
A kabinpadló is megemelkedett és fel is szakadt,
Mint egy felhasított gyomor, ami a kardtól kiszakadt…

A hajó megbillent és imbolyogni is kezdett,
Mint a bizonytalan, aki a ködben eltévedt…
Bal oldali motor kiszakadt masszív, szétzúzott talapzatáról,
És kiszakította a hajó oldalát, mintha... lenne papírból.

A rémült rádiós tudta mi lett, a beállt sötétben asztalába kapaszkodott,
Hallotta a kinti pánikot, adásra tette rádiót, morzejeleket adott.
Tengeralattjáró! Tengeralattjárók megtámadtak! Közben, több imát mormogott!

Többször leadta a hívójelet, de senki nem válaszolt,
A konvoj ötven mérföldre már régen el is távolodott…
Megpróbált egy közeli New-foulandi állomást is hívni ízibe…
De a hajó süllyedt, az antennavezeték már belelógott a vízbe…

Vecsés, 2016. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.

...