Már üres a nyomor, a meghatottság,
Ránk lőcsölték, nincsen jó megoldottság.
Hajnalhírre fény szűrődik a leplen,
Ez a mai világ és ez végtelen?

Fényesség nincs, így már betelt az idő.
Fényesség nélkül epedünk, ez minő?
Az ég küld-e még üzenetet vagy már,
Mert a zordon tömeg, már árnyékként jár.

Bízzunk benne, hogy nem csak az Úr a lét.
Bízzunk, elmúlik az iszonyú sötét.
Nem jó nekünk, hogy oly sivár az élet.
Tegyünk és változtassuk, e nemlétet.

Az idő már eltelt és már be is telt.
Az idő adjon fényt, sötétség letelt.
Én már látom az Urat és hajnalpírt.
Én már várom az utat, mi nem pikírt.

Vecsés, 2009. június 1. - Kustra Ferenc József

...

(3 soros zárttükrös)
Panaszok szava szép sorban kiül a számra,
Mert létem minden-nappal romlik, az új-mára…
Panaszok szava szép sorban kiül a számra.
*
(Anaforás, visszatérő rímes, önrímes, 3 soros zárttükrös duó.)
Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga,
Hülye halál, fenegeti ócskavas kaszáját, neki ez a dolga?
Hülye halál, itt csak vacakol, feneget, mintha nem volna más dolga.
*
(Anaforás, kétszeres visszatérő rímes, önrímes, 3 soros zárttükrös.)
Hülye halál, közben látom, fen és közben teli pofával röhög rám,
Hülye halál, közben látom, azt hiszi, hogy ijedelmet így hozza rám…
Hülye halál, közben látom, fen és közben teli pofával röhög rám.

Fixíroz és elhiszi magának, hogy visszatükröző a szemem,
De a marha nem tudja, hogy ez a lelkemben még nem egy elemem…
Fixíroz és elhiszi magának, hogy visszatükröző a szemem,

Lelkiismeret furdalásom sincs, bánni is csak egyet bánok, hogy megszülettem,
Nagy kár volt érte, mert átokban élek és már én vagyok a hetedíziglenem…
Lelkiismeret furdalásom sincs, bánni is csak egyet bánok, hogy megszülettem.

(3 soros-zárttükrös, önrímes.)
Majd röhögő görcsöt kapok, hogy ez a szerencsétlen vehemensen fen a kaszán,
Ha így megy, az idióta, még elvágja a kezét, vagy csak nyél marad a kaszán…
Majd röhögő görcsöt kapok, hogy ez a szerencsétlen vehemensen fen a kaszán,

Már közben nagyon unom is a pillanatot, kimerevedett szemmel nézek,
Én sok holttestnél voltam, és így ha fenésbe beleszakad, akkor sem félek…
Már közben nagyon unom is a pillanatot, kimerevedett szemmel nézek.

(Anaforás, kétszeres visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös.)
Szoros és pengére zárt ajakkal, már lassan düh önti el a szívemet,
Szoros és pengére zárt ajakkal, várom, hogy mikor dönti el végemet…
Szoros és pengére zárt ajakkal, már lassan düh önti el a szívemet.

Ez tiszta hüle’, idejön, fenyeget, izgat és ijesztget,
De látom, nincs felhatalmazása, tovább élem éltemet…
Ez tiszta hüle’, idejön, fenyeget, izgat és ijesztget.

Vecsés, 2018. november 30. – Kustra Ferenc József

...

Enikő unokám névnapjára?

Minden reggel mosolyogva ébredezel?
Anya, apa így tudja, hogy te létezel?
Kikeleteddel az arcokon fényezel!

Családnak öröm és csak nézi, mi ragyog?
Hmm? kis kedves arcod az, mely folyton vigyorog.
Te is tudod, ma van a neved napja,
Meg áldott már téged az élet papja?

Itt a család és mi mást, nem is kívánhatunk Neked,
Isten éltessen és ő vigyázza a sok léptedet?

*

A névnapodat
Örömünnepként éljük!
Isten éltessen!

Vecsés, 2016. szeptember 15. ? Kustra Ferenc József - versben és senrjú -ban.

...

Társad vagyok, ki egyedül "Fél"...
Társadul az ég rendelt melléd!
Sohasem fél, aki veled él,
Válladra hajtja le a fejét.

Ki veled ébred, a Napja szép,
Soha nem hagyja el a remény,
Mint egy tündérmesés égi fény,
Virág a lényed, vétked a szél...

Csillagvirág szirom, nem kevés,
Fényes?ként hullik, ett?l kék.
Költeményt szülve és szép erényt,
Társunk lesz mindez, és mi Egész!

...

Kell a szenvedés,
A h?vös magány.
Kell a boldogtalan,
Sívár világ.
Csak szememnek
Vakító fénye,
Lelkemnek hamvadó tüze,
Szívemnek görcsös fájdalma,
Takarja el fájó hiányodat.

...

Nézd a n?t,
Nézd, hogy ki az.
Anya -e, vagy gyermek?
Vagy egy védelmez? angyal?
Bizony nem lennél te oly ragyogó fényes.
Ha nem volna a N? ki védelmez téged.

...