Nézd a n?t,
Nézd, hogy ki az.
Anya -e, vagy gyermek?
Vagy egy védelmez? angyal?
Bizony nem lennél te oly ragyogó fényes.
Ha nem volna a N? ki védelmez téged.

...

Elszáll az éj, mint vándor madár,
J? a hajnal, s vele a boldogság.
Kelteget fel a napsugár
Maradjon így, legyen mindig nyár.

Delet kopogtat az ablakon át,
S bevilágítja az egész szobát.
Végig néz fáradt arcomon,
Felnevet, s szívembe mosolyt lop.

Simítja lágyan két karom,
Nyugalmatlanság már nem ostoroz.
Kett?t arrébb lép, táncba hív,
Közben sokszor szemembe tekint.

Szememen keresztül lelkembe néz,
Felkapcsolja legbelül a reményt.
Békésség száll a házra miatta,
Süss, melegíts még napocska.

Múlik az id?, fénye máshová halad,
Ereje gyengül, ölébe nem kap.
J? az éj, s levél hullik már
Elszáll a nyár, s vele a boldogság.

...

Legyen az este nyugalommal teljes,
legyen ez az éjjel csillagoktól fényes,
legyen a hajnal fagytól mentes,
legyen a nappal mosolyodtól kedves.
---
Egész este veled lennék,
karjaid közt melegednék,
mint hó a napsütésben,
úgy olvadnék.
---
Riadt ébredésem elillant,
mikor két mosolygós szempár
rám villant.
Szemed szikrát gyújtott szívemben,
és újra melegség áradt a testemben.

...

Most még érzem a nap erejét,
Néha mint tüzes láva
Úgy szórja szikrázó fényét
Harcot vív, néha menekül,
Felh? képbe elvegyül.
Ereje fogytán már
az idei évre,nyarat
Az ?sz felváltja septében.
A természet is felölti
Színes ruháit, jön szél úrfi
És folytatja csatáit.
Mint megkergült vad
Úgy jár-kel a vidéken
Elsöpör mindent a föld
elvetett mezejében.

...

Mónika, Nem lehetsz Te boldog, ha azzal vagy szüntelen, Ki nem jut eszedbe, s nem hiányzik esztelen. Te az vagy, Ki hiányzik szeret? szívemnek, mert rád gondolok folyton, kívánlak szüntelen.

Vénusznak vagy Te gyümölcse, ki oly sok gyönyört adhatsz, Vágyom testedre, hogy mind e gyönyört megkaphasd. Fényességed, mint hajnalcsillag mutatja az utat, csillagként ragyogja be örökre álmaim, s az utam.

Mond, miért Vágyom, miért gondolok rád minden nappal s éjjen át? E gondolat mi emészti fel testet, lelket, nappalt, s éjszakát. Az, mi jelenti, boldog lehetek Véled, nem más, mint, hogy Szeretlek Téged.

Boldogságot látok mindennap szemedben, csak szeretném remélni, hogy T?lem Kedvesem. A Boldogság az, ha felgyorsul szívünk, mert Ki velünk van éppen, az, kedves Nékünk.

Boldog lehet az, kit szívb?l szeretnek, de még inkább az, Ki szívb?l szerethet. A Boldogságnak ára van, mit nem mérlegel Szerelmes, de értelme volna ?e, ha többé nem lehet Szerelmes?

Veszélyes magaslat mit megmászni készülök, ha nem leszel mellettem, egyedül szédülök. Mert szédülök a magasban, ha egyedül kell másznom, ha Velem tartasz Kedvesem, megtörténhet Vágyam.

Érjünk fel Együtt a Csúcsra, ez minden Vágyam, teljen be Szerelmünk egy folytonos Vágyban. Folytonos Vágy, mi gyötri lelkem szüntelen, hisz Velem vagy mindennap, de Te, nem szerethetsz engem.

Szerelmed Nékem drága kincs, mit veszítenem nehéz volna, mert feledni Téged, szinte ?rültség volna. ?rült az mind, ki Szerelmet ad, mert fájdalmat okoz néki, ha Szerelme azt másnak ad.

Ha Vágyaimmal egyedül is maradok örökre, Én akkor is,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Mónika, ahogy telnek-múlnak a kínzó nappalok, érzem, a Remény az, mi T?led taszítva elhagyott. Minden éjszakán, hozzád egyre közelebb vagyok, mert álmomban, csak Veled halhatok.

Mint könny? pihe, egy átfutó szell?re, mint hulló csillag, fényének teljére, úgy vágyom még mindig rád Kedvesem, hisz Te is tudod, Nélküled most üres az életem.

Mikor mereven bámulok ki az ablakon, s könnyeim legördülnek az arcomon, érzem, számomra egy hely marad csupán, hol boldog lehetek még, az életben, talán.

Számomra ez a hely nem lehet kétséges, minden hely az, ahol Te vagy Édes, s ha csupán a Nevedre gondolok, érzem, hogy lelkemben Örök Szerelemre találok.

Abban bízom minden nap végén, Te biztosan vársz rám majd, az út végén. Ez az egy tart most csupán életben, hisz még mindig nem lehetsz mellettem.

A szívem a hely, hol nyugalmat találsz örökre, mert,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...