Világítasz nekem,
mint leveg?ben kószáló
párjának a szentjánosbogár,
s mikor vigyázó fényed nyomán
megtalállak téged,
lámpásodat leoltod:
nem találjon senki ránk
az éjszakában.

...

Nem találok Rád hiába kereslek Kedvesem.
Kereslek a város zajában
kereslek a csendes tájban,
kereslek az erdök sötétjében
kereslek a tisztások fényében.
Mire jó a zaj vagy a csend
a város a táj?
Kinek jó az ha a világban párjára nem talál?
Mire jó a sötét vagy a fény
az erdö vagy a tisztások?
Minek az élet kedvesetek nélkül
ha nem találjátok?
Pedig mindenütt ott van Ö.
A zajban a csendben a fénybem a sötétségben.
Szivetek majd rá talál,azzal keressétek!

...

Ijeszt? hangok száza süvít a szélben,
Villámok hadai háborúznak az égen.
Én csak fekszem a sötétben,
S idebent érzem,
Hogy hiányzol olyan annyira,
Hogy halálom érzem.
Könnyeim ezrével hullnak szememb?l,
Mint az es?csepp odakint a fekete felh?kb?l.
Szerelmes vagyok?
Bár ez többé nem kérdés.
Éberen várom, hogy szóljon a cseng?,
Hogy újra hozzád bújjak,
Mint amikor?
Egész éjszaka fürkésztük az eget,
Feltételek és szabályok nélkül.
Emlékszel?
Jött egy csillag, mi felénk tartott,
S oly fényes lett, hogy a többi elhalványult mellette.
Emlékszel?
Az a csillag a miénk volt,
S máig is, amikor eszedbe jutok,
Csak nézz az égre,
S tudni fogod, hogy akkor is veled vagyok,
Mikor nem vagyok melletted.

...

Te vagy a hajnal, a reggeli ébredés.
Te vagy a nappal, a ragyogó napsütés.
Te vagy az éjjel, a csillagok fénye.
Vágyaim tüze, minden reménye.
Te vagy a szenvedély, Te vagy a szerelem.
De nem elég, nem elég én nekem.
Csak egy kell szívemnek legbelül.
Te kellesz szerelmem, csak Te egyedül!

...

Minden percben érted dobban a szívem,
jelezve ezzel, hogy érted élek.
Miden másodperc amit veled töltöttem,
beleíródott az én lelkembe!

Gyönyör? szép volt azon pénteki nap,
Mindkett?nket a szívünk vezetett aznap.
Megpillantva téged, mint mennyei ajándékot,
küldött hozzám a sors, s megajándékozott.

Szellemed lángra gyújtotta szívemet,
A lelkem újra élni kezdett.
Ki vagy te? Mit teszel velem?
Teljesen megbabonáztad énemet!

Arcom piroslott, szívem zakatolt,
átjártak engem a gondolatok.
Vajon hasonlóan érzel?
Te is megborzongsz testedben?

Beszéltünk mindenr?l, amir?l csak lehetett,
Azon a szép holdfényes éjjelen.
Abba a pillanatban, már éreztem,
hogy te vagy az a lány, akit kerestem.

S végül mint egy pár, kéz a kézben,
sétáltunk végig a környéken.
Soha nem gondoltam volna, hogy ez
lesz életem legjobb napja.

Eljött a búcsú, a szívem zaklatott,
vándorútra kelnek bennem a gondolatok.
De elhatároztam, hogy merész leszek,
és feltárom neked az érzéseimet!

Már éreztem hogy a veled töltött id?
csak pár perc lesz csupán.
El?törtek bel?lem a gondolatok,
és megkérdeztem, hogy összejönnél e velem?

El?ször csak által ott, némán hallgatag,
sóhajtottam, s mélyen rád pillantottam.
Rám néztél, s ajkaid szólásra nyílottak,
s válaszoddal összekötötted sorsunkat.

...

Sötét van kinn,
csak a csillagok ragyognak.
Elmosott mindent az ?szi es?, elmúlt a nyár
már a pacsirták sem dalolnak.
Sötét van kinn,
csak a hold fénye világít
de nem múlt irántad a forró vágy, hozzon el téged
hozzám a fényes út, ne legyen semmi, ami megállít.
Sötét van kinn,
hideg és halk az éjszaka, csak a kandallóban pattogó
t?z zenél csendben.
Fahéjtól illatozó teám kortyolom, lesem az ingaórát,
sürgetném az id?t, hogy gyorsabban teljen.
Sötét van kinn,
arcod simogatja a kósza szél, egy végtelenségnek t?nik,
amíg hozzám hazaérsz.
Kísérje utadat angyalok mosolya
lépteid hazafelé legyen szapora.
Sötét van kinn,
kellemes érzés fog el, mert tudom hazajössz...
már nagyon várlak.
Fényesebb lesz az életünk, békésebb a lelkünk.
Boldog vagyok, hogy hazaértél és újra látlak.

...