A zöld szín jegyében…

Hóolvadás volt
Hegyek magas ormain.
Hegytető zöldül.
*
Csöpögő jégcsap…
Zöldülni kezdő tájak!
Rügyfakadás jön,
*
A csendes völgybe
Beáramlik a meleg…
Minden kizöldül.
*
Meleg költözik
Rétekre és erdőkbe.
Zöld fűszőnyegek.
*
Virágok réten
Bimbóból, most nyílnak ki.
Gazok is zöldek.
*
Lengő széltestvér
Borzolja rét zöld füvét.
Természet ébred.
*
Mosolygó reggel,
Ébredésre inspirál.
Séta, zöld réten.
*
Rengeteg virág
Kezd nyílni, fűzöld már szép.
Mindenhol szirmok.
*
Kikelet, széppé
Tesz mindent és zölddé is!
Szép fenyves erdő.
*
Hajnal cseppjében
Kelő, napfénycsillogás.
Zöld fű hegyén, csepp
*
Nap, gyámoltalan,
Lassan hozza a hajnalt.
Zöld fűvön, dér ül.
*
Szél lágyan susog,
Langyos eső csepereg.
Üde a zöld fű.
*
Madárfütty zendül,
Rügyek sercegve nyílnak.
Zöld lét kezdetek.
*
Madárcsicsergés
Andalít, fű kizöldül.
Új, életélmény.
*
Tücsökhang… cirip
Hallik kerti zöld fűből.
Fűnövés zaja.
*
Üzen az erdő,
Üzennek a fák, bokrok.
Fűzöld üzenet.
*
Világ ragyogó…
Rét is zöldesbe borult.
Nap magasan jár.
*
Mosolytükör ég.
Hideg-mosoly, haldoklik.
Zöld fű, csak sarjad.
*
Rét virágot bont,
Erdő, mező, úgyszintén.
Zöld fűben ülni.
*
Szép-hideg mese.
Zöldülő bokor, csak nő!
Lesz termése is.
*
Hóvirág tűnik.
Krókusz nyílik a kertben.
Zöld fű… jó idő
*
Kissé hűs a föld,
Még nem lehet feküdni…
Fűzöld, nem meleg.
*
Ragyogó a kert,
Szín kavalkád főként zöld.
Talaj menti fagy.
*
Melódiát fúj
A langymeleg déli szél.
Zöld élet himnusz!

Vecsés. 2016. április 4. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.

...

Cseresznyefa szép
Virágerdőt mutogat.
Ízletes gyümölcs.
*
Cseresznyevirág
Szirma, nagy termést jósol.
Még jó idő kell.
*
Szalad a folyó
Hátán levelek ülnek.
Napsütés terjed.
*
Jön megújhodás,
Rügyek is kipattannak.
Megjött új élet.
*
Völgy öle üzent,
Elkezdődött virulás.
Zöld pihenőhely.
*
Langyos szellő jő,
Virágillattal tele.
Allergiások.
*
Rügyek kinyílnak,
Levelek előbújnak.
Minden színesül.
*
Szálló pillangók,
Méhrajok nem ütköznek.
Remény, új élet.
*
Rügysarjadása,
Az élet megújhodás.
Új élet ébred.
*
Új virágillat,
Nap-varázsló melegít.
Újrakezdés, jó!
*
Illatos hajnal.
Virágillat. Csivitel.
Új idők szele?
*
Pacsirta dalol,
Hangja suhan a légben.
Hírnök hírei.
*
Van fals madárhang,
Meg olyan, mint kisharang.
Jó már hallani.
*
Hópehely nem száll,
Napsütés uralkodó!
Szép rózsaszirom.
*
Zuhogó eső.
Meleg szellő léleknek.
Öntözött magok.
*
Méhrajok mennek,
Kezdődik, munkaidény.
Zúg, méhzümmögés.
*
Idő megenyhült,
Már langyos szél fújdogál.
Örömujjongás.
*
Friss, zöld fű sarjad,
A zöldek illata száll.
Zöld szín változat.
*
Mezőn a konkoly
Szépen virágzik és nő.
Kaszás dolgozik.
*
Meleg fuvallat.
Jégvirág már elhervadt.
Hajnali köd nincs.
*
Új-év, új csoda.
Szellő simogat fákat.
Fű is újra zöld.
*
Kikelet örvend,
Ördög elkeseredett.
Jő, szép időszak.
*
Enyhe szellő fú,
Az égen nincsen felhő.
Már éget, tűz, nap.
*
Természet nevet,
Lelket, testet újítja.
Hátat, már süti.

Vecsés, 2015. április 20. ? Kustra Ferenc József ? íródott; Eredeti Basho féle stílusban?
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én, eddig írtam cca. 3500 db ?t. + tankákat, senrjúkat, senrjonixot stb.

...

Viháncolnak a lassan melegedő napsugarak,
Érzem, közben látom, nézem, táncolnak a madarak.
Virágos- és sziklakertünk, már pompázatos,
Megjött! Már itt a szép tavasz és nem álságos.

*

Pattan rügyecske,
Hangosodik már a rét.
Szirom sokaság.
*
Életörömmel
Teli levelek és fű.
Hajnalhasadás.
*
Tölgyfacsemeték
Szégyenlős levelei.
Éppen születnek.
*
Hívogató domb.
Hófehér akáclombok.
Méhraj vitustánc.

*

Már lehet napozni is és ez lélekmelegítő…
A fény is kellett már, testünket lágyan megérintő…

*

Bőrnek kell a fény,
Testünknek dé vitamin.
Vitaminhiány.
*
Nők, már oly’ lenge
Ruhában járnak. Öröm.
Legelő szemek.
*
Tavaszi szünet
Volt már, de vége, elmúlt.
Lassan tanév vég.
*
Gyerekek már kint
Az udvaron játszanak.
Térdek, koszosak.
*

Kutyáknak is tavasz... kezdenek lassan vedleni,
A vakondok, meg igyekszenek dombot emelni.
Mondják a májusi eső, aranyat ér…
Lesz még meleg nyár, ha a tavasz véget ér…

Vecsés, 2015. május 30. -Kustra Ferenc József- íródott: Versben és senrjúban…

...

Locsolom a virágokat,
Megöntözőm szép-lányokat.
Ha nincs tojás, ha nincs puszi,
Locsoláshoz hol egy nyuszi?
*

(Senrjú)
Csillogó szemek
Várják a nagy öntözést.
Nincs is kímélet!
*

(Septolet)
Előkapom locsolóm,
Szép-lányt karolom,
Fúvóm haját feszt,
Mama tésztát keleszt!

Élvezem helyzetet,
Alaphelyzetet,
Testhelyzetet!
*

Ölelve vággyal locsolom a szép-lányt, közben megkérdezem,
Húsvét van, kedvességedet engeded, hogy jól-meg öntözzem?
Egy tincs az arcába hullott és mondta, jó, hogy megélhetem!

Míg a tészta megkelt és megsült, jót beszélgettünk, meg jól be rumos kávéztunk,
Meg, hogy ne feledjem, mama is helyeske, így vele is nagyot locsolkodtunk…
Volt ott terített asztal, csemegékkel, tormaféleséggel... befalatoztunk.
*

(Apeva)
Volt
Bőven
Főtt tojás,
Meg áldomás…
És jó hangulat.
*

(Septolet)
Aztán tántorogva hazamentem,
Leheveredtem,
Várt engem, kerevetem.

Rosszul voltam,
Viaskodtam,
Káromkodtam.
Magamat betegnek nyilvánítottam...
*

(Senrjon)
Így jártam, majd jövőre
Így öregen, óvatos leszek!
Önkiütés volt…

Vecsés, 2019. május 26. – Kustra Ferenc József

...

Tekergőzik, csúszik a kígyó,
Előre menni, neki is jó.

Sétál és cammog az elefánt,
Jó nagy állat, de nem félj, nem bánt.

Szőrös és csíkos lett a tigris,
Így, el tud bújni, akárhol is.

A másik csíkos meg a zebra,
Nem az, aki tengerész vala.

Sok pikkelyes lett a halacska,
Fölfelé úszik a folyóba.

Nagy, teknőt hord hátán a teknős,
Ez megvédi bajtól, nem félős.

Erdők, hegyek királya: medve,
Nem helyes, menni vele szembe.

Nagyon régen él már a kajmán,
Álmélkodhatsz a fogazatán.

Fákon mászik, ugrál a majom,
Mondja: jöhetsz te is, ha hagyom.

Földön jár gyorsan, orangután,
Kerüld, mert fut az ember után.

Rikító színes a kakadunk,
Tán’ a legfeltűnőbb madarunk.

Van még a vastagnyakú bivaly,
Erős, őt sohasem éri baj.

Prérin, sokszor látni csorda gnút,
Áll, előadja a mélabút.

Fura vízi lény a tintahal,
Meg a neve is az, mert nem hal.

Vízben fickándozik, ebihal,
Hajh’ béka lesz ő nem tintahal.

Veszélyes húsevő; piranha,
Biz’ mindent lerág, tövig, csontra.

Sokféle fajta van; skorpió
Az ember jobb, ha óvakodó.

Őslény a kacsacsőrű emlős,
Igaza van, embertől félős.

Vándormadár a fehér gólya,
Messzi vidékek hírhozója.

Eresz alatt fészkel a fecske,
Kedvenc étele a legyecske.

Jászolba kötve áll a tehén,
Csak áll, sziesztázik, kérődzvén.

Legyen kese, vagy arabs a ló,
Ráülni és vágtatni oly' jó.

Tyúkudvarban élnek a tyúkok,
Jók vasárnap a rántott húsok.

Árokparton béget a birka,
Gyapjúja, tövig le van nyírva.

Tél! Üvöltenek a farkasok,
Bizony ettől félnek a kosok.

Jó melegben durmol a cica,
Menj ki és fogj egeret még ma.

Szürke, surranva megy az egér,
Ha fél, a sajt lyukba is befér.

De nagy és kövér a víziló,
Szerinte, csak dagonyázni jó.

Látszik, eltűnik; kaméleon.
Azt hisszük, csak levél az ágon.

Hosszú, ragacsos nyelvű; hangyász,
Bizony, ő termeszvárban az ász.

Szarva van és szakálla; kecske,
Gidája mondja: mekegecske.

Igazi vadállatka a borz,
Van rokona is, a büdös-borz.

Vörös és hegyes orrú; róka,
Ő az erdők-mezők lovagja.

Északi vidéken él a grizzly,
A sétálókat ijesztgeti.

Ha síelsz és látod: hópárduc,
Siess el, ne maradjon ott cucc.

Nagy, fekete madár a holló,
Kicsalják tőle a sajtot, ó!

Fejjel lóg lefele; bőregér,
Nincsen tolla, csak bőr és sok ér.

Piros pöttyös; katicabogár,
Őt szeretjük, szerencsebogár.

A kajmánhoz hasonló a gyík,
Nyáron, köveken sütkérezik.

Sokfelé repül, ugrik: sáska,
Káros ő, jobb, ha nem látjuk ma.

Tengerek lakója a bálna,
Fél is tőle a kicsi márna.

Vadvizek lakója: vízipók,
Film is van róla, ő csodapók.

Agyaras és csíkos: vaddisznó,
Hej, a kedve mindig támadó.

Erdők szép állata: őzike,
Rőt színű és barna a szeme.

Földalatti utat fúr vakond,
Hogy ő miket tud? Hinnéd? Most mond.

Nedveset szeret: csigabiga,
És mindig hátán van a háza.

Nyáron, zümmög és csíp a szúnyog,
Tőle az ember, biz' viszolyog.

Fákat járja, nem asztalos; szú,
Mindent átfúr, biz' kemény orrú.

Udvaron ugrálnak a kutyák,
A portát és a gazdit óvják.

Gyorsan úszik, mint a hal; fóka,
Így róla is szólt, e mondóka.

Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József

...

Mese-mese mátka…

Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg,
Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg!
Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott.
Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott!

Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának,
Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának…
Néha hál’ Istennek az ellen is téved,
Szemem, most boldogan félre, másra réved…

Jelszavaink vannak: Tisztesség! Méltóság! Szabadság!
De egy hóvihar ezt mind elsodorja? Ez igazság?
Figyelem, de nem hallom, hogy időjárás lépked hangtalan,
Így azt sem látom meg, nincs napsütés, de hosszú árnyéka van.
Nincs nekem nyugalmam, ez biztos, mint a végtelen, oly' távoli messzeség,
Felettem, mint egy végtelen kék óceán, betakar és irányít az ég...

Esik, akkor is, ha nem akarom, és nekem esernyőt kellene nyitni!
Nyitnám, de az orkán legott széttépi, rongyát, meg messzi ég felé viszi!
Így én csak ázok és látom mások is, télen meg jég, sítalpam tőri,
Szomszéd gyerek meghógolyózott, majd elszaladt, ez ellen sem véd semmi.

Csak baj van tavasszal, mert a termés lefagy,
Nyáron a növényzet… mert nincs víz, kiszárad.
Ősszel az esőzésekben szánt és elakad a traktor,
Majd megint jő a hideg tél, az a legkeményebb faktor.

El kellene menni az Óperenciás tengeren túlra,
Mert ott lakik a hatalom és az bizony csak rajta múlna,
Hogy az időjárás javuljon, a kecskénk ne száraz füvet legeljen,
Szegény ember fia, valahogy… üres szénapadlásig emelkedjen.

Jelszavaink vannak és változatlan: Tisztesség! Méltóság! Szabadság!
Már ítélhetne, a mesebeli üveghegyi, emberi bíróság…
Verőfényes nap lesz ma, kéne is indulnom a parasztok nevében,
De még szereznem kell hamuba sült pogácsát és sikerül, remélem…

Csak akkor ehetünk, ha az időjárás megengedi, és csak akkor kirándulhatunk
Ha, az időjárás alkalmas, és a dzsungel özönvíz elmossa az új betonutunk!
Ki kint marad, azt villám veszély fenyegeti,
Olyan nagyon csattan, hogy lelkét remegtetni.
Mentség, csak ha lehasalsz a tíz centis sárba,
Az meg, jól befolyik a gyolcsgatyád korcába!

Ősembernek volt már menedéke, egy nagy-nagy masszív sziklabarlang,
Bejáratnál égett a tűz, védte őt… ez nem volt ópiumbarlang!

Nyáron izzadunk,
Télen meg fázunk.
Esőben ázunk,
Most mit csináljunk?

Király nem ígérte meg, ha eredménnyel járok, hozzám adja a lányát,
De majd meg is kell tennie, mert nem rúghatja föl eme mese világát!
Nők és gyermekek, férfiak, küzdjetek időjárással, ez égi harc!
Ne feledjétek, jön hóvihar, jön tornádó, ez mind… a nagy égi sarc.
Ti, meg mi, mind csak nézzük, hogy változnak meg a felhők, szél fújja leveleket,
És a fű kiszárad, meg éheztek is… már nem tudom sorolni egyebeket.

Szélroham, őseim gránit sírját forgatta, le is döntötte!
Az meg fed lapot, kis, apró miszlikbe majd' porrá feltördelte.
Ha így majd később, a sírhelyet a sírásók beszántják,
Aztán a maradt gödörbe a száraz avart behányják…

Egy kalpagom volt, tegnap azt is elvitte a szél,
Belül zsíros volt, de így már nincs ki múltról beszél.
Fázok, izzadok, esdek és köhögők!
Életben úgy maradok, ha röhögők…

Kor embere látja, az időjárás átok, oly’ mint egy szabadságharc!
Itt az ember csak akkor győzhet, ha győzhet, hogyha oly’ kemény, mint a kvarc!
Kénes eső ellen nem véd semmi, főleg nem az ámító ál-jogok,
Özönvízben, meg amit veszítünk, a sok élet... mind-mind áldozatok!

Hóviharban, tűző napon, buktak el már hős urak,
Sokan csak értelmetlenül, béke-földben nyugszanak.
Rossz idő nemcsak a fákat tépi, csavarja ki és tarolja a termést,
De emberi életeket sem kímél, ők már tán' nem hallják a dobpergést!

Aki a küldöttségbe velem akar jönni az, most jelentkezzen,
Hozzon biz’ viharkabátot, a nélkül elutazni lehetetlen.
Ha! Megjövünk, érkezünk, a királynál bízunk, hogy lesz dinom-dánom,
És értelmes üzenetet hozunk… és az, tán’ nem lesz ákombákom…

Vecsés, 2014. december 28. – Kustra Ferenc József

...