A múló időben
Vigaszt is kéne nyújtani,
Nem csak posványban tartani.

A múló időnek
Törölni kéne már rosszat,
Nem pedig nyújtani hosszat.

A múló időnek
Gyógyírként kéne működni
És sikert kéne ömlengni.

A múló idővel
Már meg kellene újulni,
A sikert előre tolni.

Budapest, 2000. július 9. ?Kustra Ferenc József? íródott: anaforásban.

...

Öreg testben öreg lélek,

Elmeséli mostan néked.

Hogy kergette szíve vágyát,

Hallgasd meg hát balladáját.



Ifjú délceg gondolt egyet,

Nem telhetnek így a percek,

Órák, hónapok s évek,

Hogy e balga fukar népek,

Nem lelik mi szívet éltet.



Szép szavakat nem hallott már rég,

Bókra s udvarlásra nincs is már igény.

Bántotta lelkét e puszta tény,

Hogy az emberb?l kihal a szenvedély.



A csók mi régen szerelem pecsétje volt,

Ma játék s tisztasága zord.

Boldogságot tárgy okoz csak,

Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.



De álj! Hol marad a tiszta lélek!

Példát adok majd ti néktek!

Nem kell ide pénz se gyémánt,

Hogy a lelked szépen széttárd!



Elkezdte hát hosszú útját,

Szétszórta a bókok bókját.

Öntözte az élet fáját,

Szerelemnek violáját.



Tette ? ezt nagyon bátran,

S hogy ember jobbá váljon.

Teltek múltak hosszú évek,

Egyre n?ttek a remények.



Példa ím volt: hajolt bókolt,

minden hölgynek kezet csókolt.

Tépett szívet összezavarta,

Szava a lelket simogatta.



De volt ? neki titkon vágya,

Meglegyen az ? mátkája.

Kereste is szüntelen,

Járt poklon s egen.



Korszak ellen fogott kardot,

H?sként vívott lélekharcot.

Ámbránd lelke nem sejthette,

Hogy saját maga lesz a veszte.



Volt közel s távol, határon innen és túl,

E történetre mégis, bús végzet borul.

Kinyílt a szem, hogy e rút században,

Mit ér a szív, ha páratlan.



De a vagyon többet ér másnak,

Minden vágyat el is áshat.

Mivel neki kincse nincsen,

vesztes lett az életringben.





Nem akadt e földön kinek szíve kell,

Így a halál magányosan ragadta el.

Szíve megszakadt......

S a tanulság mi néktek megmaradt,

Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...

Csendben, távol,

Ott ahol csak te és én,

Látunk ketten egy világot,

Egy ölelést, és egy reményt.

Lenyugvó csillagnál,

Elgondolkodom,

Egyetlen ölelésedbe,

Belefonódok.

Vedd az id?m, örökre el,

Feledni ha már nem lehet,

Egyetlen öleléssel,

Hozz vissza engemet.

...

Életem mélypontján találtál Rám,
Te adtad vissza, arcom mosolyát,
Újra célt adtál az életemnek,
Szerelmed belevés?dött a szívembe.
Magányos éjjelenként mikor rólad álmodom,
Tudom te vagy akire vágyom,
Minden perc mikor velem vagy,
A szívemben örök nyomot hagy.
Álmaimban látlak téged,
Együtt vagyunk kéz a kézben.
Szemeidbe nézve fagyott szívem felolvad,
Minden dobbanása Te magad vagy.
Szerelmes szívvel téged kérlek,
Légy enyém, amíg élek.
Ha ezt szívemnek megadod,
Én örökké a tiéd maradok

...

Bámulok a sötétbe, Ilon!
Rajtad jár az eszem, vágyódon…
Csillagokat nézem,
Tőled függ a létem.
Sötétben kísérnélek, óvón!

Sötétben látnánk-e messzire,
Vagy csak ülnénk egymás ölibe?
Suttognék füledbe,
Fognálak, kezembe.
Szemedben látnák… Hold szemibe.

Sorsom, akarja-e ezt nekem,
És azt vajh’, hogy itt legyél velem?
Én, hullócsillagot
Néznék; világítót.
Lehet, hogy Te meg, fognád kezem?

Vecsés, 2018. november 5 – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor

...

Hétköznapi pszichológia… eszmefuttatás a szeretetről.

Együttműködés elfogadással, vagy valami más? Ez föltélez, gondolkozást!
Elfogadás együttműködéssel, vagy valami más? Ez föltélez, gondolkozást!
Vannak bizony sokak, akik ezt a kettőt egyszerűen szétválasztják…
Vannak bizony sokak, aki ezt a kettőt gondatlanul nem használják…
*
Elfogadás mindig kell,
De nem mindig jár vele együtt,
Együttműködés.

Mi
a cél?
Elfogadsz,
Vagy csak nézel...
Eltűnik a híd.
**
Bűnös dolog a szeretetről vadult hévvel, példásan mellébeszélni,
Bűnös dolog a szeretetről tárgyi tudás híján folyton csak blöffölni…
Bűnös dolog a szeretetről vadult hévvel, példásan mellébeszélni!
*
Ha mögötte az ajtó
Becsukódik, zaj ül a csendre.
Múlt nem felel rá.

Zár,
Ajtó
Néma nesz.
Valaki ment,
Megmaradt a csend.
**
Megismerkedni,
Érzéssel gondolkozni!
Belegondolni!
Megismerkedni,
A kettőt összehozni.
Átértékelni.
Megismerkedni,
Ezeket átgondolni…
Másképpen élni.
*
Kezdet: a találkozás.
Érzés, gondolat nő, összeáll,
Egy új életút.

Új
Élet
Kapuit
Kinyitja a
Változás felé.
**
Újmódin élni… köll egy magasztos életpillanat, mi szép, de nehéz kincs,
Ha az álmok meg már a szeretetet őrzői, akkor az hatalmas kincs…
Újmódin élni… köll egy magasztos életpillanat, mi szép, de nehéz kincs.
*
Álmokból lépek, vállamon múltam nehéz,
Láng szívemben, változás felé néz.

Új remény,
Szépség, súly és kincs.
Változás.
**

Vecsés, 2025. február 17. – Siófok, 2025. augusztus 2. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva, írtuk: 2 szerzősnek, mint hétköznapi pszichológiai művet!

...

Fölvetem problémámat, Rozi.
Ettől, Te ne legyél, hangosi.
Megizzasztanálak,
Megkufircolnálak…
Élmény lenne, beléd hatolni!

Fölvetem, nagyon csókolnálak,
Szádba beszélnék, csodálnálak…
Nyelved, jól kiszívnám,
Enyém ajánlanám…
Bugyidba turkálnék, érzd’ vágyat.

Fölvetem! Jót élveznék bele…
Benedvesítenélek… bele!
Fogdosnám erogént,
Mutatnám fenomént!
Rozi! Akaratod kellene…

Vecsés, 2019. április 8. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor, anaforában

...

Elmúlnak az id?
Csendes percei,
Szerelmesek álmai
Dacos pillantásai.
Megszelídítve minden,
Örök pillanattól,
Kezem a kezeddel,
Végleg összeforr.
Nincs ember,
Ki parancsolhat,
Szerelmes szíveknek,
Arcod tükörként,
Visszatükrözi lelkemet.

...

Délre igyekezz, majd vár az ebéd,
Vehemensen fújom majd gőzt feléd,
Nagy kanállal, nagyon tömném beléd…

Délre itt legyél, majd vár az ebéd,
Szedek akár kétszer, ha te kérnéd,
Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd.

*
(Senrjú)
Mesélek neked
A szerelmemről, hosszan.
Leves majd… fogyna?
*

(Senrjon)
Ebéd után kávéznánk,
Sétálnánk, megfognám a kezed…
Nagyot hallgatnánk.
*

(Apeva)
Jó
program
Lehetne…
Jó lelkünkbe,
Behatolhatnánk!
*

Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt,
Ránk férne már kezdeni egy jól működőt.

Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus Limerik csokorban.

...

Nézgelődők őszileg…

Itt van nekünk a faluhatár béli kispatakunk, nem messze, ahol lakunk!
A folyóparton mindkét oldalon, van egy ritkás fasor, olyan, mint alagsor.
A híd magasabban ível, a bokroknál bizony magasabb egy kicsivel.
A kis patakunk csak lassan folydogál, és láthatom benne sok levél mál.
Elég sok a fűzünk lefelé is, meg fölfelé is, de mind kellőn szépség is!

A bokrok már az ősz tiszteletére színes ruhát vettek, szépek vagytok gyerekek.
A füzeknek nem sürgős itt semmi sem, ők még várnak, hogy lesz-e mi sem, vagy mire sem?

Így késő délután, a nap süt, élvezetesen, de lassan indul is véglegesen.
Akkor aztán világítani fog, ugyanúgy, mint nyáron, mi meg örülünk nyár várón.
A mi kis patakunk szépen folydogál, parti köveket mossa… semmiér’ meg nem áll.

Vecsés, 2023. október 7. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban. (Ez egy ókori versforma. Itt a rím, soron belül van a sor közepe táján és a végén…)

...